A radioaktív sugárzást közvetlenül nem érzékeljük. Hétköznapi életünkben mindenütt jelen van úgynevezett alap- vagy háttérsugárzás formájában, amely nem jelent komoly veszélyt. Ehhez hozzászoktunk és a szervezetünk alkalmazkodott hozzá.
A baj akkor kezdődik, amikor a gammasugárzás valamilyen oknál fogva felerősödik, és átlépi a veszélyes határértéket. Ilyen sugárzás keletkezett a légköri atomrobbantások során. A sugárzó anyagokat a szél és a felhők sok ezer km-re továbbították. Miután rájöttek annak veszélyes voltára, beszüntették a légköri atomrobbantásokat. Ilyen sugárzások keletkezhetnek manapság az atomreaktorok meghibásodásakor.
Radioaktív sugárzást mérhetünk a két világháború között épült épületekben is, ahol a padló vagy parkett alatt feltöltésként salakot használtak. Az égés során az elégett anyag térfogata csökken, de a benne lévő radon nem ég el, a térfogat csökkenésével a radontartalom a salakban besűrűsödik, és több helyen az engedélyezett egészségügyi szint határát meghaladja.
Azokon a helyeken, ahol a padlót felszedik, a salakot eltávolítják, a parkett alá betonaljzatot készítenek, a sugárzás megszűnik. A két háború között épült lakások körülbelül 1%-a ilyen sugárfertőzött.
A radioaktív sugárzás ellen a lakásokban semmiféle védelmi lehetőség nincs, egyetlen mód van, a fertőzött anyagot el kell távolítani.
